Radikális Füge

"2568. §
1. pont
Marcipániában mindenkit megillet a békés demonstráláshoz, politikai véleménynyilvánításhoz való jog.
2. pont
Egy darabig."
(Részlet a Nagy Marcipán Alaptörvény "Ami a könyökünkön jön ki" fejezetéből)

 Minap Magyarországra látogatott egy régi barátom. Manuel egy kis latin-amerikai köztársaságban, Marcipániában él és elég furcsa dolgokat mesélt nekem.
Kezdődött azzal, hogy Manuelt kirakták munkahelyéről a Marcipániai Tutimegmondó, Tájékoztató, Támogató, Szolgáltató és Hivataltól (MTTTSzH), mert elege lett abból, hogy nem a tutit mondják. Pontosabban azt a tutit, amit fent szeretnek. Manuel speciel akkor sokalt be, amikor az esti Híradóban azt mutatták, hogy mindenkinek heti három kiló marcipán jut, holott közismert tény, hogy más grillázsból sincs elég. Manuel és néhány társa ekkor tiltakozni kezdett, mire azonnal kirúgták őket.

 Természetesen számomra az egész történet fantasztikusan hangzik a demokratikus Magyarországon, de ha Marcipánia néhány aktuálpolitikai történésével megismerkedünk, hihetőbb lesz a sztori.

 Marcipánia egy kicsi, de büszke ország Equador déli határa mentén. Marcipániában minden az MMA-tól függ (itt az MMA nem egy különösen erőszakos küzdősportot jelöl, hanem Minden Marcipánok Atyját), legyen szó az időjárásról, a tömegközlekedésről vagy éppen a legújabb érsebészeti eljárásokról. Az MMA-t bírálni nem szerencsés dolog, azokról, akik mégis kritikát fogalmaznak meg, hamar kiderül, hogy folyamatos jogsértéseket követnek el és villámgyorsan egy cukorbányában találják magukat átnevelés végett. Sajnos még a példátlan felhatalmazással kormányzó Marcipán Nemzeti Egységfront sem tud tenni semmit a közismert Quito - New York tengely aknamunkája következtében kialakult helyzet ellen, minek következtében Marcipánia létezését elhallgatják a világban, a hivatalos térképeken sem szerepel az ország.  Az efölött érzett nemzeti elégedettlenséget lovagolja meg az Összmarcipán Nemzeti Tarháspárt, melynek képviselője pár hete a Marcipán Nemzetgyűlésben a Marcipánia területén élő equadoriak összeírását követelte, nemzetbiztonsági okokból.
Marcipániában szakítottak a hagyományos közgazdasági és cukrászati iskolák által tanított irányvonallal, példának okáért a helyi édesügyi miniszter pár napja jelentette be, hogy ezentúl - unortodox módon - az ország édesipara epéből is képes előállítani marcipánt.

 No, de térjünk vissza Manuel barátomhoz! Manuel és barátai demonstrálni kezdtek az MTTSzH épülete előtt, ezt egy darabig tűrte annak vezetése, majd kidobatta onnan őket. Manuel felháborodva mutatta nekem a Marcipán Vagyonvédelmi Liga elnökének állásfoglalását (állítólag biztonsági őrök hajították ki őket), amiben az elnök arról ír, hogy noha az MTTSzH által felbérelt embereken semmiféle azonosító nem volt, sokan civil ruhát viseltek, mégis, minden kétséget kizáróan biztonsági őrök voltak, mivel sárga láthatósági mellényt viseltek. Manuel szerint a Harci Kolibriben (ez egy marcipán hipermarket-lánc neve. Egyébként a harci kolibri Marcipánia nemzeti madara, a marcipán mitológia szerint a nemzet őse, I. (Nagy) Fondan egy harci kolibri és egy mandulafa nászából született.) 10 semjénért (helyi fizetőeszköz, a névhasonlóság csak véletlen) vehet ilyen mellényt, de attól még nem lesz biztonsági őr.

 Manuel elmondása szerint a legújabb poén, hogy a marcipán rendőrök kamerával, stikában figyelik őket. Az lett gyanús nekik, hogy egy rendőrautó mindig orral feléjük fordulva parkol le az utca végén. Aztán kiszúrták, hogy a műszerfalon egy kis kamera pihen. Megkérdezték a járőrt, hogy az meg mi, mire azt a választ kapták, hogy nem kell izgulni, az csak a rendszámfelismerő rendszer része, lopott autókat szűrnek ki vele. Kicsit furcsálták, hiszen a miattuk alaposan telekordonozott és lezárt utcában egy fia autó nem fordul elő, de igazán gyanakodni csak akkor kezdtek, amikor sokadszorra látták ezt a rendőrautót kamerástul, feléjük fordulva állni. Ekkor felhívták a Marcipán Rendőrség Legfelsőbb Parancsnokságát, ahol elmondták nekik, hogy lófaszt rendszámfelismerés, titetket figyelünk, szemetek! 
Jó, ezt így nem mondták ki, pontosabban nem mondtak semmit, hanem tájékoztatást ígértek, amit kicsit nem adtak meg. Manuelék meg kezdik frusztrálva érezni magukat, hiszen ők semmi rosszat nem csinálnak, csak élnek alaptörvényes jogaikkal és fogalmuk sincs, hogy az "egy darabig" kitétel elérkezett-e már.

 Manuel múlt héten hazautazott. Tegnap egy meglepő e-mailt kaptam Seńor Alfonso Azúcartól, Marcipánia budapesti nagykövetétől. A nagykövet úr felhívja a figyelmem, hogy Manuel hazájában közismert bajkeverő, aki idegenben előszeretettel járatja le hazáját valótlan állításokkal és nekünk, marcipánoknak "azzal számolnunk kell, hogy például Manuel E-t is marcipánnak tekintik külföldön". Seńor Alfonso átadta barátom üdvözletét és üzenetéet, miszerint az Észak-marcipániai Cukorbányák és Fegyintézetek Zrt-ben kiváló az ellátás és jó egészségnek örvend.