Egy új blog indulásakor talán illene valami ars poeticát megfogalmazni, körüljárni, hogy mi a rossebér' jött létre, de minek? Tessék szorgalmasan olvasni, akkor minden kiderül. Na jó, nem minden, de majdnem. Természetesen annak, hogy radikális füge az égegyadta világon semmi értelme sincs, egyszerűen csak trendi egy blognak olyan címet adni, aminek az égegyadta világon semmi értelme sincs. Erről ennyit.
Most pedig tegyünk villámlátogatást a kies Grúziába, ahol az van, hogy a helyi atyaúristen, Miheil Szaakasvili nem tanul kollégái hibáiból. És mint tudjuk, okos ember más kárán tanul, a buta meg hülye. Persze még nem Grúzia jön, hogyisne, elébb tekintsük át az előzményeket! Az egész 2010 novemberében kezdődött, amikor az akkor még doktor és köztársasági elnök, Schmitt Pál ellátogatott az emberi jogok és demokrácia élharcosához, Moammer Kadhafi ezredeshez, Líbia elnökéhez.
A történelmi találkozó után pár hónappal kezdetét vette az arab tavasznak nevezett eseménysor, melynek következtében a derék katonatiszt elébb lövette szeretett népét, majd menekült, míg egy évvel később kicsit agyonverték valami gödörben.
2012 januárjában, a Főnök (nem, nem Bruce Springsteen) meglátogatta Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt, akivel a két ország gazdasági együttműködéséről és a magyar-arab kapcsolatok újjáépítéséről tárgyaltak. Orbán Viktor úgy látta, hogy Egyiptom kulcsszerepet játszik a térség stabilitásában, mint fogalmazott "ajövőről tárgyaltunk, az elnök optimista".
Pár nappal később a stabil Egyiptom fővárosában százezrek látták volna szívesen lámpavason a stabil elnököt, aki február 11-én (szintén némi tömegbe lövetések után) lemondott. Jelenleg éppen életfogytra ítélték, ami kifejezetten humánus büntetésforma, amennyiben Moammer példáját tartjuk szem előtt.
2011 októberében a Jó Pásztor Szaúd-Arábiába utazott, hogy ott a közvetlen légi közlekedés hiányának égető kérdéséről cseréljen eszmét Abdulláh bin Abd al-Azíz szaúdi királlyal, valamint hogy némi pénzért kuncsorogjon. Fogalamam sincs, hogy azóta van-e Budapest-Rijád járat, de azt a helyiek hamar világossá tették, hogy tojnak magyar államkötvényt vásárolni (ezzel a momentummal még találkozunk.)
Meghalt Najef bin Abdel-Azíz trónörökös - jelentette a szaúdi állami televízió 2012 június 16-án.
Fentiek ismeretében én kicsit óvatosabb lennék, ha közel-keleti, közép-ázsiai despota lennék. De nem vagyok az, ők meg nem kérdeztek engem. Úgy kell nekik! Ilham Alijev azeri demokrata politikus még a helyén van, pedig személyesen tárgyalt Orbán Viktorral némi baltás gyilkos kontingensről (aztán ők is bejelentették, hogy lófaszt vásárolunk, nem magyar államkötvényt), és akkor térjünk vissza Grúziába, ahol minap beszélt szeretett miniszerelnökünk Szaakasvili választási nagygyűlésén, ahol figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy ne forduljanak vissza a múlt felé, mert az óriási hiba lenne.
Csak remélhetjük, hogy 2014-ben a fentebb felsorolt vezetők közül még életben levők - esetleg Assad szír elnökkel kiegészülve - Magyarországra látogatna, hogy a Fidesz választási kampányát teljes mellszélességgel támogassák!
Ápdét: az MTI szerint Szaakasvili elismerte vereségét. Köszönjük, Viktor!
A történelmi találkozó után pár hónappal kezdetét vette az arab tavasznak nevezett eseménysor, melynek következtében a derék katonatiszt elébb lövette szeretett népét, majd menekült, míg egy évvel később kicsit agyonverték valami gödörben. 
Pár nappal később a stabil Egyiptom fővárosában százezrek látták volna szívesen lámpavason a stabil elnököt, aki február 11-én (szintén némi tömegbe lövetések után) lemondott. Jelenleg éppen életfogytra ítélték, ami kifejezetten humánus büntetésforma, amennyiben Moammer példáját tartjuk szem előtt.
