Radikális Füge

Sajnos nem tudok több helyen lenni egyszerre, így tegnap - legnagyobb fájdalmamra - ki kellett hagynom Gyurcsány Ferencet, az abszólúte nem náci párt rendezvényét, egy Gonda László nevű gyakorló elmebeteget is az MVSZ szervezésében, de a legnagyobb horribile, hogy a Békemeneten sem tudtam részt venni. Igaz, úgy hallottam, hogy mások sem mentek el, példának okért a nemzet oligarcháját, Széles Gábort említhetném, aki sajtóhírek szerint azokban a történelmi percekben a Seychelle-szigeteken koktélozott, ami azért is érthetetlen, mert egy igaz magyar ember Hévízre, esetleg Hajdúszoboszlóra megy lábat áztatni, nem a nemzetidegen Indiai-óceánra. Viszont még újabb sajtóhírek szerint a neves nagyvállalkozó a menetre már hazaért a déltengerekről, csak egy picit összebalhézott Bencsik Andrással, akit privát tévéjéből is kivágott, mint macskát szarni.
Különben pedig az vesse rá az első követ aki szívesebben kapaszkodna egy molinóba a Margit körúton miközben Pataky Attila traktálja ufótörténetekkel és szívcsakrákkal, miközben a hófehér homokon is Daiquirizhet.

Egyébként is ez az egész békemenetelés kicsit olyan, mint amikor néhány pedálgép a könyvelésről szimpátiatüntetést szervez a cég nagy része által testületileg utált főosztályvezető mellett, ami persze nem baj, seggnyalók minden vállalatnál akadnak. Az már picit necces mikor stréberék azt állítják, hogy az egész dzsembori egy fillérbe sem került, de legalább valami értelme lenne...
A legutóbbi Békemenet fő üzenete az volt, hogy rohadt EU, rohadt IMF, szeretünk Viktor! Viszont az is megvan, hogy nehéz úgy teli torokból szidni a fent említett intézményeket, hogy a menet útvonalán belebotlottak pár táblába, melyek azt hírdetik, hogy az adott útszakasz/tér/díszkőburkolat felújítására a piszok európaiak adtak lét. Szintén mókás, ahogy a főnök a Parlament előtt arról beszélt, hogy nem engedünk az EU-nak (vagy IMF-nek, per pillanat nem tudom eldönteni melyik a nagyobb sátán), tiszteletet követelünk, főleg úgy, hogy pár napja azt bírta mondani, hogy mondják meg mennyit kell előteremtenünk és mi előteremtjük és ezt akár kapitulációként is értékelhetik egyes hazaáruló lelkek. Meg aztán azt mondják, hogy a 100 éves felvidéki tanítónő nagyobb tapsot kapott, mint a miniszterelnölk, ami azért Orbán Viktor Facebook oldalát napi rendszerességgel lájkoló fanatikust is gondolkodóba ejtheti.
Az pedig csak hab a tortán, hogy a Belügyminisztérium Sajtóosztálya először 150 ezerre becsülte a Békemeneten résztvevők létszámát, majd - pár perc és valószínűleg pár fontos telefonhívás után - korrigált 400 ezerre. Kár, hogy Rákay Philip épp nem volt kéznél.

Ellenben ott voltam a Milla demonstrációján. Hát. Kezdjük azzal, hogy TGM és Bajnai jók voltak. Viszont nem ártana, ha a beszédek hosszát limitálnák, mert még egy érdekesen és lendületesen beszélő szpíker is unalmas lehet olyan 10 perc után. Itt viszont nem voltak lendületesen szónokló, érdekes felszólalók, a két említett kivételével, viszont annyira el voltak ragadtatva, hogy 20 ezer ember (szintén BM Sajtóosztály szíves közlése) előtt beszélhetnek, hogy képtelenek voltak abbahagyni. 
A Nők Lázadása csoport két aktivistája, Lovas Nagy Anna és Antoni Rita kapott szót. Ha megfeszítenek sem emlékszem rá, hogy miről beszéltek csak arra, hogy Antoni Ritának különösen éles, kellemetlen hangja van és végig kiabált, ami biztos kellemes volt a Ferences templom környékén, de a hídfőnél, szemben a bazi nagy hangfalakkal, nem.
A három újságíró közül három tartozott a felejthető kategóriába: Kelemen Attila gyakorlatilag nem tud fogalmazni, ami egy zsurnaliszta esetében nem kifejezetten szerencsés, Balavány György rettenetesen alúlmúlta magát, pedig ő általában érdekes szokott lenni, S. Kállai Szilvia beszéde alatt pedig csak úgy tudtam ébren maradni, hogy hüvelyk- és mutatóujjam segítségével felpeckeltem szemhéjaim.
Biztos az én bűnöm, de Juhász Péter beszédéből is csak arra emlékszem, hogy rengetegszer bakizott bele, pironkodva vallom be, de arra is gondoltam, hogy szívott valamit színpadra lépés előtt. Kónya Péter nem volt rossz, de igazán nem kell minden mondatot a "Veszélyben a hon" fordulattal kezdeni, Bajnaira pedig már hulla fáradt voltam.
Szóval nem lesznek rosszak a Milla rendezvényei, ha nem engedik elharapózni a szónokokat és néhányukat többet nem hívják meg.

A Jobbikról csak annyit hallottam, hogy cigányoztak és zsióztak szakmányban, de hát ez náluk a folklór része, Gonda László pedig a Liberálfasizmus című hiánypótló munkával kezében hadonászott a Szabadsajtó útja felé - ezt kár volt kihagynom, nem lehetett mindennapi látvány.