Radikális Füge

Tavaly december végén LMP képviselők odaláncolták magukat a Parlament mittoménhányas kapuja elé, hogy most már aztán elég, és fel vagyunk, háborodva, és ez így nem mehet tovább, meg szigorúbb ítéleteket a felelőtlen kozmetikusok büntetőpereiben, meg stb. Pár nappal később, vagy talán még aznap este egy tiltakozó tüntetést is szerveztek az Országgyűlés épülete mellé, amit én is megtiszteltem jelenlétemmel. Itt valamennyi elempés felszólaló hangsúlyozta az összefogás fontosságát, bár kissé gyanús volt, hogy a nagy összefogás jegyében csak LMP-s képviselők mondtak okos dolgokat a színpadon.
 Nem sokkal később Schiffer András azzal a korszakalkotó ötlettel állt elő, hogy Orbánék leváltása érdekében az ördöggel, azaz a Jobbikkal is össze kell fogni, holmi technikai koalícióra lépni az abszolúte nem náci párttal és akkor a haza fényre derül. Egyesek ekkor úgy vélték, hogy Schiffer Andrásnak ebben a kérdésben pszichiáterével kéne egyeztetni és nem az országot sokkolni ilyesmivel, de ezt a kezdeményezést is felfoghatjuk úgy, hogy az LMP tényleg komolyan veszi ezt az összefogósdit annak érdekében, hogy két év múlva ne egy gyerekek seggén Túró Rudi reklámot kereső futóbolond legyen az ország gazdaságának irányítója.

Amikor az Együtt 2014 zászlót bontott sokak fellélegezhettek. Végre valami, ugyebár. Az MSZP sokak szemében jóindulatú töketlenek gyülekezete, ráadásul az elmútnyócév, ugyi. A DK-tól Gyurcsány miatt kapnak sokan rángatózó idegsokkot, az LMP pedig csak az tudja kivel nem akar összefogni, plusz rajtuk kívül senkinek nem jutott olyan buggyant ötlet eszébe, hogy Novák Előd-féle izékkel boruljanak össze. Szombat éjszaka a magát előszeretettel ökopártnak nevezett formáció esmeg bebizonyította, hogy a reálpolitikához annyira ért, mint Matolcsy György az agysebészethez. Az LMP szeretne ún. harmadik pólusként  - a kormánypártokkal és az elmútnyócév örököseivel szemben - maga köré gyűjteni azokat, akik a Fideszre egy vidéki kóceráj vezetését sem bíznák rá, nemhogy az országét. Két év nem volt elég nekik, hogy felismerjék Sándor Pál klasszikusából vett szállóige igazságát: egyedül nem megy. Izmos, 3-4% körüli támogatottság birtokában sem vették észre, hogy a jelenlegi kurzus leváltásában érdekeltek számára az LMP nagyjából annyira kell, mint lufiárusnak a nyílzápor. 
 Az persze nem kis mértékben frusztrálta a párt vezetését, hogy jött három ember és a szervezeteik (Milla és Juhász Péter, Szolidaritás és Kónya Péter, valamint a Haza és Haladás Bajnai Gordonnal) és cirka egy hét alatt 14%-ot kapartak össze a választókorú népesség körében. Ez persze vérciki, talán emiatt, talán józan megfontolások alapján az LMP-n belül sokan támogatták, hogy az Együtt 2014-gyel össze kéne fogni, ha nem akarnak végérvényesen eltűnni a politikai süllyesztőben, mint egy valaha nagyra hivatott, de a lehetőségekkel élni nem tudó, együttműködésre képtelen, saját érdekein kívül másra vak párt. Hiába. A 2009-ben alakult párt XX.(!) kongresszusán a schifferi "nincs az az isten, hogy magunkon kívül mással is együttműködjünk" filozófia győzött a Jávor Benedek és Karácsony Gergely által is támogatott kompromisszumkész irányzat felett, még ha csak kis többséggel is. Az ürügy a nemre Bajnai személye, de senkinek ne legyenek kétségei: ha ő nem lenne, az LMP szemellenzős része talált volna más kifogást.

 Ha a későbbiekben sem változtatnak jelenlegi politikájukon (és semmi jel nem utal arra, hogy valaha is megjöhetne az eszük), 2014-ben egyetlen esélyük van: több szavazatot zsebelnek be, mint az Együtt 2014, az MSZP és a DK együttvéve. 
 Erre persze annyi az esély, mint arra, hogy Schiffer András valaha józan politikai döntést hoz.
 

 K. József (42) perenyevackori közmunkásra és hat családjára múlt csütörtök hajnalban rászakadt házuk plafonja. Nem arról van szó, hogy a Földön jelenleg legnagyobb közgazdasági zseni K. József (42) portáján jelentette be, hogy a magyar gazdaság stabil, meg növekedés leszen, mit leszen - van!, meg coki IMF, nem. Egyszerűen csak leszakadt. Nosza, összefogott a falu apraja-nagyja, hogy K. Józsefen (42) és kis családján (K. Józsefné, Marika (40), Béluska (21), Józsika (17), Tündike (15), Petike (10) és Ibike (72) - tulajdonképpen maga K. József (42) sem tudja ki a frász az az Ibike, de velük lakik és dolgozni már nem tud, viszont rengeteget zabál) segítsenek: gründoltak egy monstre koncertet, ahol olyan neves fővárosi előadóművészek lépnek fel, mint Jimmy fia Krisztián vagy VV Cristofel. A jegyek megvásárlásával a sanyarú sorsú családot lehet támogatni.
A nonprofit szervezők történetesen a K. Józseféknek (42, 40, 21, 17, 15, 10, 72) is küldtek meghívót, amiben értesítik őket, hogy amennyiben részt kívánnak venni a koncerten, szíveskedjenek megváltani a fejenként 5800 forintba kerülő belépőjegyet.

 No, természetesen a fentiekből egy árva szó sem igaz, nincs semmiféle K. József (42), Perenyevackor nem is létezik, Matolcsy pedig hülye. De ez az a hír, amit a Facebookon habzó szájjal kommentelnek, osztanak meg egymást közt a GYES-es kismamák: micsoda szemétség ez, szegény családnak is fizetnie kell, ha meg akarják nézni, amint a neves fővárosi művészek odavizelnek a színpadra, stb.

Ugyanakkor az is megvan, hogy a Metropol című Simicska-közeli lap arról ír, hogy segélykoncert leszen a sanayarú sorsú, állástalan újságírók javára. Ez egy derék és nemes kezdeményezés, Keresztanyutól és Carameltől ugyan kiütést kapok, de a Republictól és az Anna and the Barbies-től nem, meg nem feltétlenül értem, hogy mostanában állami reklámokkal különösen jól megtámogatott Class FM nem munkanélküli celebjei lesznek a műsorvezető, ha már a téma az ami, de mindegy.
Jó bulinak ígérkezik, aki szereti az ilyet, megváltja a jutányos árú belépőt, szórakozik és még jót is cselekszik. Ezt teheti Balázs is, akinek szintén küldtek meghívót. Mint állástalan újságírónak szintén ki kell fizetnie a jegy árát ha részt kíván venni azon a koncerten, amit állástalan újságírók megsegítésére szerveztek.
 Ennek K. József (42) is biztos örülne.

Sajnos nem tudok több helyen lenni egyszerre, így tegnap - legnagyobb fájdalmamra - ki kellett hagynom Gyurcsány Ferencet, az abszólúte nem náci párt rendezvényét, egy Gonda László nevű gyakorló elmebeteget is az MVSZ szervezésében, de a legnagyobb horribile, hogy a Békemeneten sem tudtam részt venni. Igaz, úgy hallottam, hogy mások sem mentek el, példának okért a nemzet oligarcháját, Széles Gábort említhetném, aki sajtóhírek szerint azokban a történelmi percekben a Seychelle-szigeteken koktélozott, ami azért is érthetetlen, mert egy igaz magyar ember Hévízre, esetleg Hajdúszoboszlóra megy lábat áztatni, nem a nemzetidegen Indiai-óceánra. Viszont még újabb sajtóhírek szerint a neves nagyvállalkozó a menetre már hazaért a déltengerekről, csak egy picit összebalhézott Bencsik Andrással, akit privát tévéjéből is kivágott, mint macskát szarni.
Különben pedig az vesse rá az első követ aki szívesebben kapaszkodna egy molinóba a Margit körúton miközben Pataky Attila traktálja ufótörténetekkel és szívcsakrákkal, miközben a hófehér homokon is Daiquirizhet.

Egyébként is ez az egész békemenetelés kicsit olyan, mint amikor néhány pedálgép a könyvelésről szimpátiatüntetést szervez a cég nagy része által testületileg utált főosztályvezető mellett, ami persze nem baj, seggnyalók minden vállalatnál akadnak. Az már picit necces mikor stréberék azt állítják, hogy az egész dzsembori egy fillérbe sem került, de legalább valami értelme lenne...
A legutóbbi Békemenet fő üzenete az volt, hogy rohadt EU, rohadt IMF, szeretünk Viktor! Viszont az is megvan, hogy nehéz úgy teli torokból szidni a fent említett intézményeket, hogy a menet útvonalán belebotlottak pár táblába, melyek azt hírdetik, hogy az adott útszakasz/tér/díszkőburkolat felújítására a piszok európaiak adtak lét. Szintén mókás, ahogy a főnök a Parlament előtt arról beszélt, hogy nem engedünk az EU-nak (vagy IMF-nek, per pillanat nem tudom eldönteni melyik a nagyobb sátán), tiszteletet követelünk, főleg úgy, hogy pár napja azt bírta mondani, hogy mondják meg mennyit kell előteremtenünk és mi előteremtjük és ezt akár kapitulációként is értékelhetik egyes hazaáruló lelkek. Meg aztán azt mondják, hogy a 100 éves felvidéki tanítónő nagyobb tapsot kapott, mint a miniszterelnölk, ami azért Orbán Viktor Facebook oldalát napi rendszerességgel lájkoló fanatikust is gondolkodóba ejtheti.
Az pedig csak hab a tortán, hogy a Belügyminisztérium Sajtóosztálya először 150 ezerre becsülte a Békemeneten résztvevők létszámát, majd - pár perc és valószínűleg pár fontos telefonhívás után - korrigált 400 ezerre. Kár, hogy Rákay Philip épp nem volt kéznél.

Ellenben ott voltam a Milla demonstrációján. Hát. Kezdjük azzal, hogy TGM és Bajnai jók voltak. Viszont nem ártana, ha a beszédek hosszát limitálnák, mert még egy érdekesen és lendületesen beszélő szpíker is unalmas lehet olyan 10 perc után. Itt viszont nem voltak lendületesen szónokló, érdekes felszólalók, a két említett kivételével, viszont annyira el voltak ragadtatva, hogy 20 ezer ember (szintén BM Sajtóosztály szíves közlése) előtt beszélhetnek, hogy képtelenek voltak abbahagyni. 
A Nők Lázadása csoport két aktivistája, Lovas Nagy Anna és Antoni Rita kapott szót. Ha megfeszítenek sem emlékszem rá, hogy miről beszéltek csak arra, hogy Antoni Ritának különösen éles, kellemetlen hangja van és végig kiabált, ami biztos kellemes volt a Ferences templom környékén, de a hídfőnél, szemben a bazi nagy hangfalakkal, nem.
A három újságíró közül három tartozott a felejthető kategóriába: Kelemen Attila gyakorlatilag nem tud fogalmazni, ami egy zsurnaliszta esetében nem kifejezetten szerencsés, Balavány György rettenetesen alúlmúlta magát, pedig ő általában érdekes szokott lenni, S. Kállai Szilvia beszéde alatt pedig csak úgy tudtam ébren maradni, hogy hüvelyk- és mutatóujjam segítségével felpeckeltem szemhéjaim.
Biztos az én bűnöm, de Juhász Péter beszédéből is csak arra emlékszem, hogy rengetegszer bakizott bele, pironkodva vallom be, de arra is gondoltam, hogy szívott valamit színpadra lépés előtt. Kónya Péter nem volt rossz, de igazán nem kell minden mondatot a "Veszélyben a hon" fordulattal kezdeni, Bajnaira pedig már hulla fáradt voltam.
Szóval nem lesznek rosszak a Milla rendezvényei, ha nem engedik elharapózni a szónokokat és néhányukat többet nem hívják meg.

A Jobbikról csak annyit hallottam, hogy cigányoztak és zsióztak szakmányban, de hát ez náluk a folklór része, Gonda László pedig a Liberálfasizmus című hiánypótló munkával kezében hadonászott a Szabadsajtó útja felé - ezt kár volt kihagynom, nem lehetett mindennapi látvány.

"A magyarok génjeikben hordozzák a föld szeretetét - mondta Orbán Viktor a Bonafarm-csoport tehenészetének avatóján."
(168ora.hu)

Bevallom, sokáig nem értettem, szeretett miniszterelnökünk mi a fenére gondolhat. Aztán - mintegy pörölycsapásként, bár ez képzavarnak tűnik - megvilágosodott az elmém.
Kérem szépen, a fenti mondattal Orbán Viktor a nemzeti oligarcha tehénistállójának avatásakor arra célzott, hogy a magyar, mint olyan szeret pepecselni a földdel, közel s távol senki sem tud olyan mélyszántást produkálni, mint egy magyar traktoros és különben is: más népeknek a földmívelés nincs a génjeikben. És ha jobban belegondolunk, tökéletesen igaza is van.

Mert mi történt nagyjából 6000 éve Mezopotámiában? Úgy van, ekkoriban és ott jöttek létre az első földművelő államalakulatok. No és kik voltak azok a ragyogó elmék, akik ezt a történelmi lépést megtették. Bizony, azok a sumerek voltak. És mi mik vagyunk? Na ugye!

(kép: Gilgames, Uruk ötödik királya, forrás: Wikipedia)

Mostanában olyasmi történt, ami alapján az istenfélő ember kénytelen arra következtetni, hogy az Úr elfordította orcáját választott népétől, a magyartól. Mi több, nem is egy, két ilyen esetről tudunk. Ezt már nehéz úgy magyarázni templomok fenséges félhomályában, hogy csak apró adminisztrációs zavar történt odafent, a felelőst már felmentették beosztása alól, s azóta néhány emelettel lejjebb valamely kondérban gondolkodik hibáján.

Arról van szó, hogy vasárnap Dunaföldváron időközi polgármester-választást tartottak az előző városvezető sajnálatos halála miatt. És itten nem a kétharmad jelöltje nyert, hanem egy bizonyos Horváth Zsolt nevű helyi illetőségű tanárember, aki egyébként a Tolna megyei MSZP elnökhelyettese. Igaz, a megmérettetésen függetlenként indult, ami azért megmosolyogtató, mert hogy a túróba' lehet valaki független meg elnökhelyettes is? Persze az egyszeri választópolgár ebben az országban ilyesmin egy pillanatig sem akad fenn - arról valószínűleg halvány fingja sem volt, hogy ki ez a Horváth Zsolt, mi a rossebet akar, de azt igen, hogy nem jár kihallgatásokra Felcsútra az Orbán-rezidenciára, és ez elég volt neki.

Nomost, ezt a malőrt kommunikálni kell kormányoldalról. Azt valószínűleg látták, hogy akkora szar van a palacsintában, amit Giró-Századvég nem szívesen nyelne le, ezért előhúzták Selmeczi Gabriellát, akinek már minden mindegy. A szenátor asszony szerint - mint azt kedvenc sajtóorgánumomban, a Magyar Hírlap online-on olvasom - a Fidesz semmit sem vesztett népszerűségéből Dunaföldvárott, hiszen "a kormánypárti jelölt, Jákli Mihály megőrizte támogatottságát, hiszen a 2010-es 1297 szavazathoz képest 1300-at kapott". Ebből világosan láthatjuk, hogy a kormánypárt népszerűsége nemhogy nem csökkent, hanem egyenesen nőtt, amennyiben 2010 óta Jákli Mihály családjában három ember töltötte be 18. életévét. Selmeczi szóvivő arra nem veszteget sok szót, hogy a szoci jelölt támogatottsága picit nagyobb volt, mint Jákli úré és ebben a játékban azért mégis ez számít, hanem több őszinteséget javasol ellenfeleinek, mondván aljas módon eltitkolták jelöltjük párthovatartozását.
Ez mondjuk nettó hazugság, mert senki sem titkolta el, lehetett tudni az illetőről, más kérdés, hogy valóban nevetséges az ő esetében a független jelző. Nagyjából annyira, mint Tarlós István esetében volt, hogy egy másik polgármestert hozzak, s akinek kampánykörútjain általában három fideszes aktivista hordozta háta megett a "Független" feliratú molinót.

Aztán jött Sopron. Itt időközi országgyűlési képviselő-választást tartottak és az MSZP-s jelölt történetesen hülyére verte a Fideszest. Lehet, hogy a kocsmában is, erről nem érkeztek sajtóhírek, de a fülkékben (forradalom, ugyi) mindenképp: a szavazatok 45.99%-át kapta, míg kormánypárti ellenfele 33.53-at. Kedvenc sajtóorgánumom erről a fatális eseményről mínuszos hírben számol be, inkább arról emlékezik meg itt is, hogy a dunaföldvári esetnél hazudtak a szocik. Ez pedig voltaképpen egyenlő a választási csalással, teszem hozzá én. 
Erről még nincs hivatalos kormánypárti álláspont, a Fidesz honlapján csak annyi virít címlapon, hogy a szocik botránypolitizálnak Sopronban és ez a hír is a választás előttről való.

Tényleg itt az ideje a választási regisztrációnak. Ezek az ostoba magyarok (nem a kiválasztottak, az ostobák) képesek saját fejük után menni...

 "Magyarország lakosságának tájékoztatása érdekében előre nem látható okból és rendkívüli sürgősséggel médiakampány megindítása vált szükségessé"

 Ércsük? Sajnálatos módon Magyarország lakossága oly mértékben hülye, hogy nem képes egy napilapot kinyitni, internetes hírportálokat látogatni, tévéhíradókat nézni. Nem, a magyar az olyan, hogy ül otthon bávatagon, fogalma sincs mi történik körülötte a világban, mi több, nem is érdekli. A magyar csak mered ostoba arckifejezéssel a tévére, nézi az ismeretlen okból tehetségkutatónak nevezett celebgyártó műsorokat, elégedetten konstatálja, hogy esmeg továbbjutott egy cuki csokibarna fiúka, megy egy cuki erdélyi és/vagy délvidéki és/vagy felvidéki lányka (a sors kifürkészhetetlen szeszélye, valamit a producerek akarata szerint egymásba fognak szeretni nagyon), oszt egyszer csak társadalmi célú reklámot látnak az ő szemei Magyarország Kormányának megbízásából és felderül az egyszeri magyar arca, érdeklődni kezd a közélet iránt, rongyol regisztrálni, mert felelős szavazópolgár is lesz izibe' és egyetért a játékgépek instant bezúzásával.

Csak annyiról van szó, hogy a hvg.hu írása szerint "Rendkívüli sürgősséggel indít médiakampányt a Miniszterelnökség [hogy] minél szélesebb körben és minél egyértelműbben tájékoztassa az állampolgárokat a szándékairól és egyben mozgásteréről is."

 Az állampolgárokban persze ilyenkor - akármennyire stupidok is - felmerül a kérdés: oszt mégis mit teccenek majd médiakampányolni? Mibűl? Mennyiért? Miért?
 Nos, az állampolgár ilyen értelmetlen és merőben provokatív tartalmú kérdésekre természetesen nem kap választ. A fentebb hivatkozott hírportál munkatársának a kormányszóvivői irodán azt mondták - jaj, ez annyira szép! -, hogy: "semmilyen további információt nem adnak a kampány tartalmáról, indulási idejéről, illetve egyéb részleteiről".
 Ezt is ércsük? Há' mi közötök van hozzá, vazzeg?! Ezek azt hiszik, hogy hogy, pedig dehogy! Különben is, már a Főnök is megmondta, hogy nem kérdezzük meg a nagymuttert, hogy mennyibe került a bejgli. Nem mondjuk meg, hogy miről lesztek tájékoztatva, miről és hogyan.

 Persze azon senki sem lesz meglepve, hogy abban a szent pillanatban, amikor az IMF delegációja ráborítja az asztalt Varga Mihályra, el fogják lepni az országot a gigantposzterek, hogy aszondja: "Kipateroltuk őket! Magyarország megújul! A következő turulszobor avatás innen csak 5 percre! Gyertek csőstül!"

(kép: hirek.msn.mainap.hu)

 Gyertek, gyerekek, üljetek le szépen, a bácsi ma egy szomorú, ámde nem minden tanulság nélküli történetet fog elmesélni nektek. A mesének van valós alapja, egy része azonban a bácsi buggyant elméjének szüleménye és a bácsinak esze ágában sincs elárulni, hogy melyik. Egyrészt pont mindegy, másrészt a jóságos mesemondó bácsi nem akar még jobban kiszúrni a szegény kisgidával.
No de csak szépen sorjában!

 Egyszer volt, hol nem volt, túl az Üveghegyen, túl a Csodavízesésen, ott ahol a kurta farkú Budai Gyula túr, volt egy Elvarázsolt Erdő. Ebben az Elvarázsolt Erdőben az állatkák békében éltek egymással, szeretetben és még a róka koma sem feltétlenül falta fel a nyuszikákat. Csak ha éhes volt. Meg ha nem jutott sütihez. Mert ennek az erdőnek a lakói, kedves gyerekek, nagyon szerették a sütit. Ezért aztán jó sok cukrászda is működött arrafelé, hogy mindenkinek jusson mignon. Így hát a macikák, a sünikék, a bagolykák, a ganajtúró bogárkák zabálták is két pofára a finomabnál finomabb sütiket és úgy nagy általánosságban mindenki boldog és elégedett volt. 

 Persze ahány cukrászda, édességbolt, annyi féle; nagy cukrászdák, sok asztallal, dúsan aranyozott kávéskanalakkal. És voltak kicsik, ahol nem fért el annyi sok vendégecske elegáns nagyestélyiben, a sütistányérok sem gyémántberakásosak és talán a cukrászaikat sem hívják meg az Elvarázsolt Erdő tévéihez, hogy celebállatkáknak süssenek-főzzenek.
Kicsi cukrászdák voltak ezek, és volt köztük egy, amiben az aranyos kecskegidák dolgoztak (a kecskemama szerepe mellékes a történetben, de az mindenképp a javára írható, hogy soha nem itta el a bevételt). Bizony, kedves gyerekek, nagyon finom krémeseket tudtak készíteni! És azok a zserbók... mmm... A kecskegidák látták, hogy mindenkinek ízlik amit sütnek, a kecskegidák hát nagy örömmel sürögtek-forogtak a konyhában.

 De aztán, egy komor, nyirkos hajnalon a varangyos békák - akiknek egyébként kétharmados többségük volt az Erdei Tanácsban, mely tény egyedülálló az Elvarázsolt Erdő, sőt egész Óperencia történetében - úgy döntöttek, hogy kell nekik az a kis házikó amiben a gidák sütödéje működött. A gidák persze nagyon megijedtek, próbáltak beszélni a békákkal, vitték a vendégeiket is, akik mondták az Erdő urainak:
 - Miért csináljátok ezt, varangyok? Mi nagyon szeretünk a gidákhoz járni, sőt, nagyon sokan nagyon szeretik őket, fincsi az isler, meg egyébként is.
 De a békák vagy nem szerették a sütit, vagy nagyon kellett nekik a házikó, nem tágítottak. A kis gidák sírva csomagoltak össze és mentek világgá. Egyikük-másikuk munkához is jutott más cukrászdákban - persze sütit nem süthettek, csak mosogatni voltak jók.
Az egyik ki gida már korábban sem szerette a békucikat, na de ezek után!... Mesélte is mindenkinek az erdőben, hogy mit tettek velük és az állatok együttérzően hallgatták, sokan fel is háborodtak és mérges hangú leveleket írtak a varangyoknak, akik ennek persze nem örültek:
 - Jól van, te gida - morogták az orruk alatt. - Nem tetszik a rendszer? Jól van, jössz te még a mi utcánkba!

 Hogy, hogy nem, a szélnek eresztett gidák végül találtak egy üres házikót, amiról úgy gondolták, tökéletes lenne cukrászdának. Nosza, kapták magukat, intézkedtek, rendezkedtek, tettek-vettek és meg is szerezték maguknak az új cukit. Hát nagyon boldogak voltak, táncra is perdültek nagy örömükben, hiszen még a varangyok sem tettek keresztbe nekik és gyorsan egy mulatságot rendeztek, ahol megünnepelték szerencséjüket. Táncoltak hát, énekeltek, vidáman voltak - kivéve a kis gida, aki megpróbált szembeszállni a békákkal. Őt nem hívták meg pajtásai a muriba. Sőt, a cukrászdába sem hívták vissza.
 - A kicsi gidát nem szeretik a békák - mondta a főgida a többieknek. - De ő tehet róla, miért nem tudta befogni a kicsi száját, mint mi?! Gondoljatok bele, gidák: ha ő is velünk fog tésztát gyúrni, krémet keverni, tortát díszíteni a békák még innen is kiraknak minket. Jó, nagyon finomakat tud sütni, de...

 És a kis gida bekukucskált az ablakon. A cukrászda ablakán, amit annyira szeretett és ahol ő már nem kellett - csak azért nem, mert ő nem húzta be fülét-farkát, mint a többiek amikor igazságtalanul bántak velük.

 Nem, kedves gyerekek, tanulság talán mégsincs. Hacsak az nem, hogy sohase adjátok fel, mert bizony a kis gida sem tette, elhatározta, hogy fog ő még igazán jókat sütni az állatkáknak. És az, hogy ne legyetek főgidák ha nyulak vagytok.
 Mars aludni!

(képek: mommo.hu, sysy-aranylsz.blogspot.hu, ulokesmeselek.blogspot.hu)

Egy új blog indulásakor talán illene valami ars poeticát megfogalmazni, körüljárni, hogy mi a rossebér' jött létre, de minek? Tessék szorgalmasan olvasni, akkor minden kiderül.
Na jó, nem minden, de majdnem. Természetesen annak, hogy radikális füge az égegyadta világon semmi értelme sincs, egyszerűen csak trendi egy blognak olyan címet adni, aminek az égegyadta világon semmi értelme sincs. Erről ennyit.

Most pedig tegyünk villámlátogatást a kies Grúziába, ahol az van, hogy a helyi atyaúristen, Miheil Szaakasvili nem tanul kollégái hibáiból. És mint tudjuk, okos ember más kárán tanul, a buta meg hülye. Persze még nem Grúzia jön, hogyisne, elébb tekintsük át az előzményeket! Az egész 2010 novemberében kezdődött, amikor az akkor még doktor és köztársasági elnök, Schmitt Pál ellátogatott az emberi jogok és demokrácia élharcosához, Moammer Kadhafi ezredeshez, Líbia elnökéhez.

A történelmi találkozó után pár hónappal kezdetét vette az arab tavasznak nevezett eseménysor, melynek következtében a derék katonatiszt elébb lövette szeretett népét, majd menekült, míg egy évvel később kicsit agyonverték valami gödörben.

2012 januárjában, a Főnök (nem, nem Bruce Springsteen) meglátogatta Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt, akivel a két ország gazdasági együttműködéséről és a magyar-arab kapcsolatok újjáépítéséről tárgyaltak. Orbán Viktor úgy látta, hogy Egyiptom kulcsszerepet játszik a térség stabilitásában, mint fogalmazott "a jövőről tárgyaltunk, az elnök optimista".

Pár nappal később a stabil Egyiptom fővárosában százezrek látták volna szívesen lámpavason a stabil elnököt, aki február 11-én (szintén némi tömegbe lövetések után) lemondott. Jelenleg éppen életfogytra ítélték, ami kifejezetten humánus büntetésforma, amennyiben Moammer példáját tartjuk szem előtt.

2011 októberében a Jó Pásztor Szaúd-Arábiába utazott, hogy ott a közvetlen légi közlekedés hiányának égető kérdéséről cseréljen eszmét Abdulláh bin Abd al-Azíz szaúdi királlyal, valamint hogy némi pénzért kuncsorogjon. Fogalamam sincs, hogy azóta van-e Budapest-Rijád járat, de azt a helyiek hamar világossá tették, hogy tojnak magyar államkötvényt vásárolni (ezzel a momentummal még találkozunk.)

Meghalt Najef bin Abdel-Azíz trónörökös - jelentette a szaúdi állami televízió 2012 június 16-án.

Fentiek ismeretében én kicsit óvatosabb lennék, ha közel-keleti, közép-ázsiai despota lennék.  De nem vagyok az, ők meg nem kérdeztek engem. Úgy kell nekik! Ilham Alijev azeri demokrata politikus még a helyén van, pedig személyesen tárgyalt Orbán Viktorral némi baltás gyilkos kontingensről (aztán ők is bejelentették, hogy lófaszt vásárolunk, nem magyar államkötvényt), és akkor térjünk vissza Grúziába, ahol minap beszélt szeretett miniszerelnökünk Szaakasvili választási nagygyűlésén, ahol figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy ne forduljanak vissza a múlt felé, mert az óriási hiba lenne.

Az egybegyűltek pedig megfogadták a bölcs tanácsot, elmentek szavazni és az index.hu szerint ennek Szaakasvili nem nagyon örülhet.
http://index.hu/kulfold/2012/10/02/szakasvili_bukasat_jelzik_a_reszeredmenyek/

Csak remélhetjük, hogy 2014-ben a fentebb felsorolt vezetők közül még életben levők - esetleg Assad szír elnökkel kiegészülve - Magyarországra látogatna, hogy a Fidesz választási kampányát teljes mellszélességgel támogassák!

Ápdét: az MTI szerint Szaakasvili elismerte vereségét. Köszönjük, Viktor!